Prológus

Durván lökdöstek be a cellába, amely mostantól az otthonom volt.

Hogy miért voltam itt? Fegyveresen elkövetett rablás és gyilkossági kísérlet. Ezt mondta az ügyész. Nem tagadom, hogy kiraboltam a bankot, de ha az őr nem kezd el kötekedni, nem lőttem volna meg! De felépül. Mondjuk meg is ölhettem volna, visszaesőként nem változtatott volna az ítéleten. Életfogytiglan.

Halkan sóhajtva dobtam le magam az utolsó üres ágyra, nem törődve a másik hármon nő vizslató szemével. Nem vagyok gyenge. Nem szólt egyikük sem, hosszú percek után is csak néma csönd volt. Aztán visszafordultak egymás felé.

Lehunytam a szemem, hogy elaludjak, vagy legalábbis, hogy nyugodtan sorra vegyem mindazon értékeket, amiket Odakint hagytam. Itt voltam... Ketrecbe voltam... Csak egy állat voltam.

Bezárva.